Peregrinus

Ujra Budapesten vagyok, és élménybeszàmolommal szorakoztatom közvetlen környezetem ;)

Hihetetlen, de igaz, Fatimába vagyok! Mindenem csurom víz, zuhog az eső, már hajnal óta. Sátorba aludtam, amit esőbe nem lehet használni, akárcsak az esőkabátot…

Na, mindegy, most, hogy találtam szállást, megyek felfedezem a környéket, és megpróálom megszervezni az utolsó békezászló átadást!

Utolsó bejegyzésem óta két hét is eltelt, ma érkeztem meg Santiágóba. Sajnos, nem tudok sűrűbben írni, mert alig megérkezem valahova, megyek is tovább, és internethez sem mindig jutok. Ezúton ígérem viszont, hogy október vége fele jelentkezem egy velős élménybeszámolóval.

Addig is az elmút napok, hetek eseményei dióhéjban :

Rengeteg magyar zarándokkal talákozok, és vándorolok Galliciában ! Nagy örömömre, mert nagyon sok segítséget, és biztatást kapok tőlük ! Volt egy olyan zarándok szálló, amit minden magyar megtalált, a hospitaliéro (recepciós) állítása szerint. Meg is kérdezte, hogy száműzték-e a magyarokat otthonról, hi-hi :)

Különben is, szálláshely csak úgy van, hogyha előre foglalok, mert amúgy is sokan vagyunk. Pedig két hete reménytelenül esik az eső, a csontjaim már teljesen átfagytak !

Ma tehát Santiágóban vagyok. Délelőtt volt egy rádiós interjúm, a Mária rádiótól hívtak telefonon, és tették fel a klasszikus kérdéseket, amelyekre nem igazán volt időm kifejteni a válaszaimat. Ezután átadtam a békezászlót a polgármester helyettesnek. Kaptam egy könyvet, és egy plakátot ajándékba, valamint ingyenes szállást az apácáknál, a bazilika mellett.

Tehát, az utolsó nagy szakaszhoz érkeztem. Irány Fatima, ahova október 13.-a körül érek oda, ha a jó Isten is úgy akarja !

Mióta Spanyolországban vagyok, rengetegen megállítanak fényképezkedni, beszélgetni, meghívnak erre-arra. Legalább nem rohanok!

Burgostól két nap gyaloglás után, Puente Fieterába értem ma. Nagyon örülök, mert ma van a névnapom, és egy olyan helyen ünnepelhetem, amelyhez a 2009-ben végigjárt El Camino legszebb élményei kötnek. (Erről bővebben lásd: 4000km.eu/vándorutak/Bejegyzések egy vándor naplójából) Igy este egy pohár bor, majd  vacsora után egy különleges szertartás az ajándékom.

Franciaország második felén fenyőfák után végre fügefák, és sárgadinnyeföldek mellett vezetett utam. Nagyon finom az idei termés, mondhatom! Az utolsó francia állomások egyike Lourdes volt. 20 euróért, ottani viszonylatban nevetségesen olcsón szálltam meg. Az én pénztárcámnak azért ez is sok, na!

Ma keresztülküzdöttem magam a Pireneusokon, viharos szél van, és olyan hideg, hogy lefagyott a tehén tőgye. A lényeg, hogy elértem Spanyolországot.

A franciaországi Le Puy en Velay-ben ünnepeltem meg, hogy elértem utam felét. Hab a tortán, hogy itt sikerült összehoznom egy villám-találkozót családom egy részével.

Le Puy egy csodálatosan szép, hegyes-völgyes kis város. Több dombtetőre épült emlékművet màr messziről látni lehet. A város szíve pedig kétségtelenül a katedrális, amely szintén a magasból vigyázza a város nyugalmát.

Hétfőn futva tettem meg az út felét, annyira vártam lányomékkal, és kisunokámmal a talákozást. A viszontlátás izgalma után boldogan hajtottuk álomra a fejünket, a zarándok szállón. Másnap első utam a bazilikába vezetett. A mise végén, a nemzeti ünnep alkalmából meghívott kardinális áldott meg minket, zarándokokat.

A nap hátralevő része családi körben, de a zaráoklás jegyében telt. Délben teljesült egy vágyam azzal, hogy végre ehettem egy pizzát. Délután a polgármesteri hivatalban volt jelenésünk, ahol tárt karokkal fogadtak. Franciaországban ezt a várost, amely nem utolsó sorban a zarándoklás fellegváraként
ismert, választottam a békezászló jelképes átadására. Lányom tolmácsolásával elmondtam beszédemet, és átnyújtottam a zászlót a kultúrális képviselőnek. Majd csodák csodájára a Polgármesternek, Laurent Wauquiz-nak, is sikerült szakítania rám pár percet, így a rövid ceremóniát megismételtük. Ezután a polgármester az érsekek, és a kardinális tiszteletére tartott fogadásra invitált minket. Itt beszédében rólam is szót ejtett, és nagy tapsot kaptam a teremben jelen levőktől.

Másnap reggel fájó szívvel elbúcsúztam lányoméktól, és a Le Plot térről, az egyik leghíresebb Compostellába vezető útra, Via Podiensis útjára léptem.

Két hónapja vagyok úton, és túlvagyok az utam felén. A fekete leves azonban még a Pireneusok emelkedőin vár rám.

Köszönöm mindenkinek a bátorító szavakat, nagy szükségem van most rájuk!

http://hu.wikipedia.org/wiki/Pireneusok

Augusztus 6.-a óta Franciaországban vagyok. Az eslő két nap esős volt, de már jobb a helyzet. Napközben egyre több zarándok társsal találkozok, és megyünk, vagy szállunk meg együtt. Pár nap múlva elérem Le Puy en Velay-t, ami hivatalosan a Compostela kiindulópontja. Itt remélem sikerül összefutnom a Párizsból dél Franciaországba tartó lányommal, és kis családjával.

Tegnap - már sokadszorra - befogadott egy gazdag család éjszakra. Azt hiszem lassan gurulni fogok :-).

Az osztrák-svájci határt elérve, a Bóden tó patján szusszantam egyet. Tegnaptól már a svájci hegyeken keresztül folytatom utamat. Úgy számolom, és remélem, hogy kb két hét alatt átérek Franciaországba.

Egy kis fényképes ízelítő az eddigi utamról honlapomon tekinthető meg, www.4000km.eu/erdekessegek

Ma beértem Innsbruckba, és átadtam jelképesen Ausztriának egy világbéke zászlót a Városházán. Egyébként elővettem tegnap a titkos fegyvert, eszembe jutott a táncolva menés, azóta általános a jókedv Ausztriában. Nem fáradok, és sokkal gyorsabban haladok. Innen még 190 km a határ. A jövő hét végén a Bodensee-nél leszek remélhetőleg.

Ausztria nehezebb, mint gondoltam, az Alpokkal nagyon meg kellett kűzdenem! Salzburg előtt fel kellett másznom egy hihetetlen meredek keskeny erdei úton, a több, mint 15kg-os hátizsákommal, 1600m fölé a gerincen. Le se mertem nézni két oldalra! De ez semmi, utána le is kellett jönni! Nagy kaland volt.

Túl vagyok az első 400 kilóméteremen. Ez a második hétvégém, és ezt Mariazellben töltöm.

Az osztrák szakasz két napja nagyon megeröltető, mindenütt csak hegyek, meg erdők vannak. Tegnapelött megjártam a poklok útját! Azt hittem sosem ér véget az emelkedő. Én az osztrákok helyében már rég alagutat fúrtam volna a hegyen. Aztán este bekéredzkedtem egy kertbe sátorozni, és reggel tovább is álltam.  Azóta alig találkoztam valakivel, és élelemhez, vízhez is nehezen jutottam.

Most, hogy végre elértem Mariazellt, úgy döntöttem tehát, hogy egy kis pihenő után, csak hétfőn megyek tovább.

Jelentem még élek! Az emberek úton-útfélen nagyon kedvesek, hozzák az élelmiszert, meg az üditőket, időnként adományt, szervezik az alvóhelyeimet, nagyon meghato! Kényeztetnek minden jóval, még süteménnyel is. Pár napja az egyik kedvencem, a kókuszos kocka volt, vacsorára pedig babgulyás, sült oldalas és hasonló nyalánkságok. Szállást Pannonhalmán az Öregek otthonában kaptam, hát csuda muris volt. Az öregeknek jókedvük volt, nyomták a lakadalmas rockot, buliztak.

Szállás terén eddig nagyon jó tapasztalataim vannak. Dukát Csilla listája aranyat ér,üzenem neki! Zsámbékon Irénke néni késő estig várt az első nap, hogy kényelemben hajthassam álomra a fejem. Második nap Tarjánban Szabó Zoltán atya visszautasította kérésem, hogy sátorozhassak a templomkertben. Helyette viszont kaptam a plébánián egy kényelmes szobát.

Útközben aznap a tatai Szent Kereszt templomban is nagyon kedvesen fogadtak. Tatát első ízben volt szerencsém felfedezni, nagyon elbűvölt a város szépsége. Ha lesz alkalmam, még visszatérek ide.

Innen, a harmadik nap Mocsáig meg sem álltam, ahol Horvát István atya fogadott minden jóval. Este pedig Judit várt Nagyigmándiban. Aznap kivételesen 50km-ert mentem. Az átlag napi táv kb. 39km. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a lábam telis-tele van hólyagokkal. A hátizsákom pedig mázsás súlyával feltörte a hátamat, és kisebesítette a combomat.)

A másnapi kilóméter adagom végén Kisbéren bementem a templomba, de a pap már lelépett, viszont volt ott három néni, akik azonnal elkezdtek intézkedni, ennivalót hoztak. Itt szervezte Majorosné Ilike a korábban említett pannonhalmai Öregek Otthonát.

Pannonhalmáról Győrbe menet tévedtem el először. Écs után az erdőbe elnéztem egy letérőt és betévedtem Nyúlra, ahová nem is kellett volna mennem. Aztán persze útba igazítottak. Tegnap Mosonmagyaróváron, ma pedig már Rajkán vagyok.

Mostantól tehát új fejezet kezdődik! Viszlát Magyarország, irány Ausztria!

Indulás!

A hátizsákom lezárva! Kevesebb, mint egy órám van az indulásig. Természetesen nagy izgalommal várom! A mai szakasz nehéznek ígérkezik, a nagy hőség miatt. Egyébként ez az egyetlen alkalom, hogy délután vágok neki a napi kilóméter adagnak. Többek között a stáb, aki követi utamat, csak így tud jelen lenni. Sebaj, így egyúttal elkezdem az felkészülést a Szahara Maratonra is. ;)

Mint korábban említettem, támogatóimtól megkaptam a legprofibb, ultrakönnyű felszerelést. Igy hátizsákom csak tizen-egynéhány kilót nyom, megpakolva. Elkészült a szponzorokkal díszített pólóm is, így ma már ez van rajtam.

Köszönöm minden kedves segítőmnek az önzetlen támogatást! Végtelenül hálás vagyok érte!

Akinek kedve van, tartson velem a mai szakaszon! Viszlát Krisztina téren!

Fontos ! Két napos csúszás !

Hivatalos Indulás : Június 19 , Kedd, 13 óra

Hely : Budapest, I.ker. Krisztina Tér (templom előtt)

Eseménydúsra sikeredett a hét. Pamach, és Atesz közbenjárásával három rádiós interjún vettem részt. (Ezek hamarosan itt meghallgathatóak lesznek).

Szintén a fiúknak hála, úgy néz ki teljes menetfelszereléssel indulok. Már megvan az ultrakönnyű hátizsákom, és a túraszandálom is. Köszönet nekik ezúton is!

Térkép ügyben is felkerült a pont az i-re. Felvettem a Szent Jakab Baráti Körrel a kapcsolatot, akik nagyon kedvesen fogadtak, és amiben csak tudnak, támogatnak. A keddi indulásnál is ott lesznek, és segítenek a jó útra tévedni : ).

Fél évre elbúcsuzok Németországtól, és hétfőtől otthon folytatom az előkészületeket.

Felszerelésem egy része még hiányzik, de nem aggódom különösebben e miatt. Előző túráimon is végül az utolsó pillanatra mindent összeszedtem. Legrosszabb esetben a kínai piacon szerzem majd be a hiányzó darabokat "kétszáhú" forintért :)

Túlélési utiszótáram is elkészült, három nyelven (angol, francia, spanyol). Íme egy kis ízelítő:

"Zarándok úton vagyok, kérem segítsenek (nincs pénzem), ha tudnak pár euróval. Köszönöm!"

"Sátorozhatnék a templom mellett? Csak egy éjszakát maradnék. Egy nőnek egyedül veszélyes máshol sátorozni. Köszönöm!"

Viszlát otthon!

Még három hét, és indulás ! Hosszú utam első kilómétereit teszem nemsokára, szeretett szülőhazám gyönyörű dombjain, hogy néhány hónappal később Portugália földjén érhessem el a célt.

Szeretném, de sajnos nem mondhatom azt, hogy teljesen készen állok a nagy útra. Fizikailag minden rendben, viszont felszerelés, és költségvetés terén még van némi hiányosság. Remélem sikerül ebből a hiányból némileg lefaragni a fennmaradó néhány hétben.