Jelentem még élek! Az emberek úton-útfélen nagyon kedvesek, hozzák az élelmiszert, meg az üditőket, időnként adományt, szervezik az alvóhelyeimet, nagyon meghato! Kényeztetnek minden jóval, még süteménnyel is. Pár napja az egyik kedvencem, a kókuszos kocka volt, vacsorára pedig babgulyás, sült oldalas és hasonló nyalánkságok. Szállást Pannonhalmán az Öregek otthonában kaptam, hát csuda muris volt. Az öregeknek jókedvük volt, nyomták a lakadalmas rockot, buliztak.
Szállás terén eddig nagyon jó tapasztalataim vannak. Dukát Csilla listája aranyat ér,üzenem neki! Zsámbékon Irénke néni késő estig várt az első nap, hogy kényelemben hajthassam álomra a fejem. Második nap Tarjánban Szabó Zoltán atya visszautasította kérésem, hogy sátorozhassak a templomkertben. Helyette viszont kaptam a plébánián egy kényelmes szobát.
Útközben aznap a tatai Szent Kereszt templomban is nagyon kedvesen fogadtak. Tatát első ízben volt szerencsém felfedezni, nagyon elbűvölt a város szépsége. Ha lesz alkalmam, még visszatérek ide.
Innen, a harmadik nap Mocsáig meg sem álltam, ahol Horvát István atya fogadott minden jóval. Este pedig Judit várt Nagyigmándiban. Aznap kivételesen 50km-ert mentem. Az átlag napi táv kb. 39km. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a lábam telis-tele van hólyagokkal. A hátizsákom pedig mázsás súlyával feltörte a hátamat, és kisebesítette a combomat.)
A másnapi kilóméter adagom végén Kisbéren bementem a templomba, de a pap már lelépett, viszont volt ott három néni, akik azonnal elkezdtek intézkedni, ennivalót hoztak. Itt szervezte Majorosné Ilike a korábban említett pannonhalmai Öregek Otthonát.
Pannonhalmáról Győrbe menet tévedtem el először. Écs után az erdőbe elnéztem egy letérőt és betévedtem Nyúlra, ahová nem is kellett volna mennem. Aztán persze útba igazítottak. Tegnap Mosonmagyaróváron, ma pedig már Rajkán vagyok.
Mostantól tehát új fejezet kezdődik! Viszlát Magyarország, irány Ausztria!
