A franciaországi Le Puy en Velay-ben ünnepeltem meg, hogy elértem utam felét. Hab a tortán, hogy itt sikerült összehoznom egy villám-találkozót családom egy részével.
Le Puy egy csodálatosan szép, hegyes-völgyes kis város. Több dombtetőre épült emlékművet màr messziről látni lehet. A város szíve pedig kétségtelenül a katedrális, amely szintén a magasból vigyázza a város nyugalmát.
Hétfőn futva tettem meg az út felét, annyira vártam lányomékkal, és kisunokámmal a talákozást. A viszontlátás izgalma után boldogan hajtottuk álomra a fejünket, a zarándok szállón. Másnap első utam a bazilikába vezetett. A mise végén, a nemzeti ünnep alkalmából meghívott kardinális áldott meg minket, zarándokokat.
A nap hátralevő része családi körben, de a zaráoklás jegyében telt. Délben teljesült egy vágyam azzal, hogy végre ehettem egy pizzát. Délután a polgármesteri hivatalban volt jelenésünk, ahol tárt karokkal fogadtak. Franciaországban ezt a várost, amely nem utolsó sorban a zarándoklás fellegváraként
ismert, választottam a békezászló jelképes átadására. Lányom tolmácsolásával elmondtam beszédemet, és átnyújtottam a zászlót a kultúrális képviselőnek. Majd csodák csodájára a Polgármesternek, Laurent Wauquiz-nak, is sikerült szakítania rám pár percet, így a rövid ceremóniát megismételtük. Ezután a polgármester az érsekek, és a kardinális tiszteletére tartott fogadásra invitált minket. Itt beszédében rólam is szót ejtett, és nagy tapsot kaptam a teremben jelen levőktől.
Másnap reggel fájó szívvel elbúcsúztam lányoméktól, és a Le Plot térről, az egyik leghíresebb Compostellába vezető útra, Via Podiensis útjára léptem.
Két hónapja vagyok úton, és túlvagyok az utam felén. A fekete leves azonban még a Pireneusok emelkedőin vár rám.
Köszönöm mindenkinek a bátorító szavakat, nagy szükségem van most rájuk!
